Mi történik, amikor a reményt nem elmondjuk, hanem megmutatjuk?
Július 13. tartottuk nyári Műhelyestünket, ahol 34-en jelentkeztek, és végül 21-en kapcsolódtak be személyesen vagy Zoomon egy háromórás közös szakmai gondolkodásba.
Ezúttal nem elméletről beszélgettünk.
Valódi történeteket láttunk.
Király Ibolya a gyermekek átmeneti otthonában élő, háromgyermekes édesanyával, valamint egy autista kisfiút nevelő családdal végzett videotréneri munkájából mutatott be részleteket. Jámbor Judit azt mutatta meg, hogyan segítheti a Videotréning a hazagondozás támogatását az SOS Családmegerősítő Mobil Programban. Benkő Fruzsina pedig arról mesélt, hogyan kezdte el alkalmazni a módszert egy borsodi roma telepen, az InDaHouse önkénteseként.Mindhárom történet más volt.
De volt bennük valami közös.
Újra és újra azt láttuk, hogy egy-egy apró kapcsolódási pillanat – egy tekintet, egy mosoly, egy kivárt másodperc vagy egy sikeresen fogadott kezdeményezés – képes elindítani a változást.
Köszönjük minden résztvevőnek az aktív jelenlétet, a kérdéseket és a nyitottságot. Jó volt megtapasztalni, hogy ilyen sokan hiszünk abban: a kapcsolatok fejlesztése a jól működő pillanatok felismerésével kezdődik.