Szilvási Léna

Videotréner-szupervizor
Jelszó: „fejlődés születéstől halálig”
Gyerek: Balázs
Szín: minden, ami természetes
Mozgásforma: jóga
Ízvilág: koriander, római kömény

Közgazdász, szociális munkás; doktori fokozatát 2010-ben szerezte az ELTE Szociológia Doktori Iskolájában, kutatási témája és így disszertációja címe Szociális munka gyermekes családokkal volt. Jelenleg az SOS-Gyermekfalu Alapítvány minőségirányítási igazgatója; videotréner, videotréner-szupervizor.

1985 óta dolgozik a gyermekvédelem különböző területein: családsegítő szolgálatnál, külföldön nevelőszülői tanácsadóként, 13 évig tanított az ELTE Szociális Munka Tanszékén (1992-2005), dolgozott hajléktalan családokkal, vezette 3 évig a Biztos Kezdet programot.

2011-től gondozott fiatalok sorsával találkozik. Többek között a nevelőszülői hálózat, a lakásotthonok és azok ifjúsági programjai szakmai munkájának minőségéért felelős, jelenleg az SOS Gyermekfalvak vezetője.

Legfontosabb motivációja minden területen a szülő-gyerek kapcsolat erősítése, a felnőttek és gyerekek közötti megromlott kommunikáció javítása. Valahogy mindig olyan családokkal és gyerekekkel hozta össze a sors, akik nehéz körülmények között éltek. És ezektől a családoktól, nevelőszülőktől, gyerekektől és fiataloktól tanulta a legtöbbet. Azt, hogy nagyon nehéz körülmények között is mennyire erős bennük a vágy a fejlődésre, változásra, az együttérzésre, tiszteletre.
Alapító tagja az 1998-ban megalakult Magyar Videotréning Egyesületnek és 2002-2008 között annak vezetője, majd vidoetréner-szupervizora.